Ünnepi közgyűlés és jubileumi jelvények átadása

A nap csúcspontja a 25 éves évforduló ünnepi közgyűlése volt, melynek felszólalóit Domonkos László alelnök konferálta fel. Köszöntőbeszédében a MÉGSZ 25 éve kiváló barátja, Michael von Bock und Polach, a német szövetség nyugdíjas ügyvezetője emlékezett vissza az alapítást követő évek közös munkájára, és gratulált a szövetség 25 éves, eseményekben gazdag történetéhez. Utóda, Elmar Esser rövid beszédében megerősítette, hogy a német szövetség és személyesen ő továbbra is folytatni szeretné a baráti-partneri viszony építését.

A 90-es évek

Cserkúthy László, a szövetség korábbi elnöke és jelenlegi tiszteletbeli elnöke beszéde elején rendkívüli dolognak nevezte a szövetség 25 évét, majd így folytatta: „Mindenki, aki ma itt van, ebben a 25 éves történelemben benne élt, és ehhez a 25 éves történelemhez egy darabot hozzátett. Számos sikert és kudarcot éltünk meg együtt. A sikernek örültünk, boldogok voltunk. A kudarcról azt gondoltuk, lehetőség arra, hogy még okosabban kezdjük újra.

Sok mindent felidézhetnénk az elmúlt 25 év történetéből, de azt hiszem, ezek közül a legfontosabb, hogy sokszor mertünk rendkívüliek lenni. Hogy mi volt a leginkább rendkívüli eset? Nekem talán a szövetségünk születése. 25 évvel ezelőtt minden változóban, átalakulóban volt. Mindenki kereste, várta a nagy lehetőségeket. Mi talán abban különböztünk másoktól, hogy nem csak úgy, általában vártunk a rendkívüli lehetőségekre. Bennünk volt akarat, bátorság, kitartás, hogy ne csak beszéljünk, álmodozzunk, tervezzünk, hanem megtegyük. Fontos, hogy ezt a hozzáállást a jövőben se veszítsük el.

Többször megkérdezték, miért fektetek a szövetségbe ennyi energiát, időt. Csak hosszabb idő után sikerült megfogalmaznom, és úgy gondolom, hogy ti is hasonló okból vagytok ma itt. A MÉGSZ olyan érdekszövetség, ami tartósan biztosítja azokat a lehetőségeket, amelyeket egyedül nem lennék képes elérni, és az egyik legszebb dolog a szövetség munkájában való aktív részvételben, hogy egyszerre dolgozhatunk a mások és saját szakmai és vállalkozási körülményeink javításán, fejlődésén.

Abban bízom, a 25 évnyi történelmünk, tapasztalatunk biztosítja azt, hogy ebben a szövetségben a jövőben is olyan dolgok történnek, amelyek mindegyikünk sikerességét segítik. Azt szeretném, ha a múlt felidézése mellett a jövőről is közösen gondolkodnánk.

Köszönöm mindenkinek az eddigi munkát, támogatást, segítséget, függetlenül attól, hogy ma itt tud-e lenni. Köszönöm, hogy együtt írhattuk a szövetség 25 éves történelmét, és kívánom mindenkinek, hogy a következő évek történelme megírásának is legyen részese.”

Fehér János korábbi ügyvezető és alelnök, aki a 90-es évek szinte minden fontos szakkiállításán, konferenciáján, külföldi útján, megyei rendezvényén jelen volt, fotóarchívumának legjobb képeivel és a hozzájuk kapcsoló színes, derűs történetekkel lepte meg az ünneplő közönséget.

Bartos Sándor, aki a 90-es évek végén a szövetség kommunikációs vezetője volt – napjainkban pedig lapunk szakszerkesztője –, azt emelte ki beszédében, hogy igen aktív időszakban kapcsolódatott be a szövetség tevékenységébe. Szólt Meszlényi Zoltán munkájáról és a hozzá fűződő barátságáról, és külön is hangsúlyozta, hogy Meszlényi Zoltán a szakmát valóban tudta tanítani. Bartos Sándor saját gondolatai mellett a feladatai miatt távollévő egykori munkatársa, Cséki István volt ügyvezető írásbeli visszaemlékezését is tolmácsolta. Cséki István írásában a szakképzés fejlődésére és ügyvezetői munkájának fontosabb mozzanataira emlékezett vissza. Mint írta, sokat jelentett neki a német szövetség és képviselője, Ludwig Ruckelshausen támogatása és a Meszlényi Zoltánnal végzett közös munka és barátság.

A második évtized

Bertalan Ferenc, aki 2002-ben váltotta Cserkúthy Lászlót az elnöki pozícióban, többek között arra emlékezett vissza, hogy még elnökségét megelőzően, külföldi útjai során részletesen tanulmányozta a német szövetség tevékenységét. Fontos tanulság volt, hogy a magyar viszonyok mássága miatt a bevált német megoldások módosítására van szükség. A legnagyobb különbség az volt, hogy míg a német szövetség a szerelők és szervizesek szövetsége, addig a MÉGSZ-nek a szerelők, kivitelezők, szervizesek, tervezők, oktatók mellett pártoló tagként gyártók és nagykereskedők is tagjai. Itthon tehát sokrétűbb egyesület épült, aminek fontos előnye volt, hogy a szakmai csoportok tagjai könnyen tudtak kommunikálni egymással, gyorsan egymás partnerévé válhattak. Bertalan Ferenc az érdekvédelmi munka nehézségei és a gyakran kedvezőtlen piaci jelenségek ellenére is arra biztatta a jelenlévőket, hogy együtt építsék tovább a szövetség szolgáltatásait és kapcsolatait a partnerszervezetekkel, folytassák a tervezők és szerelők fejlődésének segítését, dolgozzanak tovább a szövetség elismeréséért!

Egy hónap híján 10 évvel az ünnepi közgyűlés előtt veszítettük el kollégánkat, barátunkat, alelnökünket és mesterünket, Meszlényi Zoltánt. 2005-ben, a februári, balatonfüredi konferenciánkon tartott előadást számunkra a szakma várható fejlődési tendenciáiról. Ebből az előadásból az első 5 percet hallgattuk meg, halálának 10 évfordulójára emlékezve.

A következő beszédben a szövetség munkájának olyan rétegeire hívta fel a figyelmet Bozsó Béla ügyvezető, amelyeket nehéz érzékelni, vagy nem könnyű a fontosságukat felismerni. Úgy vélte, hogy a MÉGSZ az elmúlt 25 évben véleményformáló, példát adó szervezet volt sokak számára, a szövetség véleménye, mércéi, etikája eljutott a szakmát művelőkhöz. Azt is fontosnak nevezte, hogy a szövetségnek a szakmán belüli többszólamúság fenntartásában jelentős szerepe volt és van. A vélemények pluralitása, az álláspontok sokfélesége, szabad kifejezhetősége szükséges a szakma közéletének nyitottsága, egészsége érdekében. A véleménypluralizmust, az épületgépész szakma belső nyilvánosságát a MÉGSZ a saját médiumaival is jelentősen erősítette.

Az ügyvezető arra is kitért, hogy az érdekvédelmi munka eredményei általában lassan alakulnak ki, és ritkán látványosak. Az igen rögös érdekvédelmi pályán kitartó munkával lehet előrejutni. Ennek köszönhetően például a gázbiztonsági szabályozás területén, más szakmai egyesületekkel együtt, jogszabályalkotó tényezőkké emelkedett a szövetség.

Az ügyvezető a következő gondolatokkal zárta beszédét: „Kedves MÉGSZ-tag! Talán soha vagy nagyon ritkán gondolsz arra, hogy a vélemény vagy javaslat, amit adsz, eljut valahová, és érvényesül, átformál valamit. Pedig az érdekvédelmi munkánk jellemzően akkor kezdődik, amikor összejövünk közgyűlésre, kibővített elnökségi ülésre, nyári szakmai fórumra, tagozati ülésre, és ott felelősségteljes javaslatok születnek. Ezekkel keressük meg a minisztériumokat, vagy ezeket adjuk be a GMBSZ-t szerkesztő bizottságnak, azaz, a javaslataidnak legalább egy része később visszajutva hozzád segíti, könnyebbé teszi a munkádat: egyszerűbb lesz az új pályázatot megírni, a fővállalkozó már nehezebben tud önkényeskedni, a gázkészüléket pedig egyszerűsített eljárásban is felszerelheted.

Jót tenni a szakmának és ezen keresztül magunknak. Mi másért lennénk mi együtt, ha nem ezért?” – zárta beszédét az ügyvezető.

A 25 év fontos alapkövei

A kezdetekben lelkes Timur és csapataként vállaltunk fel olyan munkákat, amit profi szervezőknek, főállásban kellett volna végezni – mondta beszéde elején Golyán László, aki 24 éve tagja a szövetségnek, részt vett a Nógrád megyei szervezet alapításában, 1994 óta alelnök, 2006 óta pedig elnök. – Az egyesület alulról építkezett, amiből erős belső kapcsolatok és nagy erő származott – emelte ki az elnök beszédében, amelyben a szövetség fejlődésének legfontosabb lépéseit, eredményeit vette sorra. Az első vívmányok egyike volt, hogy belátták, a szervezet építését folyamatosan végző ügyvezetőre van szükség, ezt vállalta 1992-től Fehér János. Kiemelt jelentősége volt annak is, hogy szinte a kezdetektől szaklapja volt a szövetségnek, még ha valódi szaklap-tulajdonossá csak később vált, az Épületgépész indításával.

A 2000-es években a tengelici kibővített elnökségi ülés adott új lendületet a munkának, ahol megfogalmazódott az a határozat, amely a szövetség belső és külső kapcsolatrendszerének fejlesztéséről és az összetettebb működés feltételeinek megteremtéséről szólt. A soproni közgyűlés megerősítette az elnökségnek azt a koncepcióját, hogy a szakmai szervezetekkel egymás programjainak megismerése és elfogadása után lehetséges az együttműködés, és a közös programpontok mentén célszerű az együttműködést megvalósítani.

A szövetség történetében jelentős mozzanatként értékelte Golyán László, hogy Meszlényi Zoltán alelnök volt, és hogy halála után a Meszlényi-díj alapítása megtörtént. A díj alapítása és a díjak odaítélése jól kifejezik a szövetség szándékait, értékeit.

2010-ben, Pécsett, a 20 éves évforduló ünnepségén meghirdettük a nyitás, együttműködés gondolatát, és jó irányba indultunk el a szakma azon vezetőivel, akikkel első körben megbeszéltük a szakma ügyes-bajos dolgait. Hiszek abban, hogy lesz annak folytatása – idézte fel a fejlődés egy újabb jelentős eseményét Golyán László.

Az ezt követő években az elnökség a szakmaképlettel és a szakmai értéklánccal kapcsolatban adott ki állásfoglalást: arról, hogy a szakmai oktatási szervezetek, a gyártók és a kereskedők a támogatói és együttműködő partnerei a piaci értékcserét beteljesítő tervezőknek, kivitelezőknek, üzemeltetőknek. Itt kitért az elnök a MMK Épületgépészeti Tagozata elnökével aláírt együttműködési megállapodásra is, hangsúlyozva, hogy a kamara és a szövetség mint egyesület két külön szerepet tölt be, de egymást kiegészítve, hatékonyan dolgozhat egymás mellett.

A szakmai egyeztetés rendszerére is kidolgozott az elnökség javaslatot, ami természetesen fejleszthető, mondta az elnök, majd hozzátette, alapvető igénye a MÉGSZ-nek, hogy az egyesületek, érdekcsoportok az egyeztetés során egyenlők legyenek, az egyeztetésnek nyilvánosan és konszenzusra törekedve kell történni.

„A MÉGSZ alapelvei, alapértékei letisztultak, egyértelműen rögzítésre kerültek, és nyilvánosak. A szövetség ezzel jó szándékát is kifejezve, jelképesen a kezét nyújtja a szakma minden jó akaratú művelője és képviselője felé. Nyitottak vagyunk a beszélgetésre, egyeztetésre, az építő vitára, a szakma ügyeinek előbbre vitelére. Bízom abban, hogy a következő 25 év már erről is szól majd” – zárta beszédét Golyán László elnök.

Zárszó

– A kinyújtott kezet elfogadva tolmácsolom a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatának jókívánságait – szólt az ünneplőkhöz Nagy Gyula tagozati elnök. – A mai nap a jövőről is szól, ami elkezdődött – folytatta rövid beszédét. – A délelőtti előadásokból is látható, hogy a szakmánk nagy kihívások előtt áll, amelyeknek csak megfelelően képzett szakemberekkel tudunk megfelelni. A következő évek energetikai fejlesztéseiben nagy rész lesz az épületgépészeti munka. Ezeknek a fejlesztéseknek ésszerűnek, fenntarthatónak és gazdaságosnak kell lenni, ebben a sorrendben! Nem csak a megtérülés a fontos. A szakma csak megfelelő összefogással tud eredményt elérni, ezt demonstrálja a ma aláírt együttműködési megállapodás, amelynek nyomán hatékonyan és közösen kell dolgoznunk.

A kormányzati szervek egyre inkább bevonják a kamarát a jogszabályok előkészítésébe. Nem csak véleményezünk tervezeteket, jogszabályok elkészítésében is részt veszünk. Ehhez kell a szakmai egység. Legyen hatékony az együttműködésünk, haladjunk tovább a már meglévő lendülettel! Gratulálok az elmúlt 25 évhez, és eredményes közös munkát kívánok!